2010.02.26. 19:47
Döntő érzés. Folytatod, vagy vége. Rajtad áll.
A szenvedés is csak egy érzés, mint bármi más. Szenvedni lehet a boldogságtól.
A pénztől. A fájdalomtól. A szomorúságtól. Az egyedülléttől. Hogy lehet a boldogságtól szenvedni?
Egyszerű. Ha boldognak érzed magad, rájöhetsz, hogy mennyit ártottál saját boldogságoddal.
Én erre rájöttem. Ahogy mult az idő, egyre nehezebb volt így boldognak lenni.
Sokszor gondolkoztam már az öngyilkosságon. Nem konkrétan a sajátomon. Annyira nem
vagyok pszihopata. Csak hogy mennyire elgyengülhet a lélek és a szív, hogy a saját
fennmaradása ellen tiltakozzon. Arra buzdítsa működtetőjét és gazdáját, hogy elvegye tőle
a létezés lehetőségét. Mindenkinek lehetősége van az életre. És sajnos arra, hogy azt
elveszítse. Elvegye magától, akár erőszakkal. Én alapvetően gyáva vagyok. És naív. Arra
gondolnék, hogy a halálommal könnyítenék a sorsomon, és pár ember életén, de lennének
olyanok akiket ezzel megbántanék. Ezért nem tudnám megtenni. A gyávaságomból
eredően, félek a fizikai fájdalmaktól. Hogy magamnak annyira felvágjam az ereimet, hogy
elvérezhessek, és hamar túl legyek rajta, mélyre kéne vágni. Nem tudnám megtenni. És
megbánnám, ahogy megteszem. Alapvetően szeretem az életem. Hisz semmi okom arra,
hogy ne szeressem. Csak az utóbbi időben itt motoszkál a fejemben,
hogy mennyire el lehet valaki keseredve, hogy ne gondoljon arra,
mit hozhat számára a jövő. Semmi sem érdekli, a lelke darabokra tört,
és még csak nem is gondol arra, hogy egyben tartsa. Semmi elhatározás nincs benne,
hogy talpra álljon. Talán, a halált is személyes kudarcként fognám fel.
Hiszek abban hogy mindenki lesz valahol halála után. És hiába mondják az
okosok, hogy ott már nincs szenvedés, szerintem van. Egy belső gyötrődés,
amíg nem tudunk tovább jutni életünk hibáin. Ha öngyilkos lennék, átkoznám
magam, hogy ennyire gyenge voltam, és arra sem voltam képes, hogy
felálljak.
Ezzel nem akartam arra célozni, hogy a fejemben van az öngyilkosság gondolata,
Csak megérteni próbálom azt, aki ilyen módon reméli a bolgoságot. Egyszerű ugyan, de nem célravezető.
Ebben hiszek én.
"Összetörve, elhagyva,arra gondolsz
Elrontottad, s nincs értelme folytatni.
Nem értem hogy tudod így feladni,
Hogyha még egyszer sem próbáltál felállni."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vagányfilozófus 2010.02.28. 11:10:58
lisha* 2010.02.28. 11:40:17
igen (: ezzel mind egyetértek. csak sajnos ezeket én a saját környezetemben tapasztaltam, és ha megtörtént volna, én lettem volna az indíttatás. :S
Largior 2010.03.25. 16:24:04
Gondoltam, kommentezek én is neked egyet főleg, mert szerintem van érzéked az íráshoz:). Sok sikert az írói pályán, de számíts rám, mint vetélytársra;):P
lisha* 2010.03.26. 19:51:55
Lehetséges...de ezzel menekülni? Lényegében én ellene vagyok akárhogy is nézzük (: szeretem a kihívásokat és köszönöm a kommented (: