A tenger. Csendes a napsütésben. Messziről kéklik és csillog minden egyes cseppje.

Nagyobb szeleknél a partot mossa ezüstös habjaival. A homokban ezer apró kis élőlény

küzd minden egyes napsugárért. A látvány vakító. A csoda, amelyet naponta lát ezer ember.

Ám ez talán csak álca. Talán nem is az, aminek látszik. Mint mindennapjainkban

ezer dolog. Egy mosoly is lehet csupán álca. Elrejti a fájdalmakat. Egy őszinte mosolynál

az ember szeme is mosolyog. Szinte látszik, beszél az arca.

A tenger mélyén, van egy hely, ahol vaksötétség uralkodik. Ott csak az él meg,

ami abba született. Ám ha valaki pillanatokra betekintést nyer, ebbe a sötétségbe,

van hogyha nem lát mást, csak feketeséget. Pedig vannak apró fénypontok.

Akár csak az életben. Nincs olyan, amikor bármilyen helyzetben, csak egy pillanatra

boldognak érezhetjük magunkat. A boldogság ugyan rövid ideig tart, mint egy kis mécses,

amely órák elteltével kialszik, mégis, amíg ég, gyönyörűen fényes ruhaába öltözteti

környezetét. A boldogság sem tart örökké. De amíg tart, úgy ragyogja be az életünket,

hogy úgyérezzük, az életünk legszebb napja. Csak sajnos, az élet közbeszól. Fortuna

a legtöbbünknek nem kedvez örökké, így a boldogságot legtöbbször egy átmeneti

hullámvölgy szakítja át. De mindenki lehet boldog.

Nem hittem el. Azt gondoltam, én már soha nem mosolygok úgy, mint azelőtt.

Ez a szakítás rendesen a padlóra küldött. Én szakítottam, de mégis jobban fájt, mint Neki.

Ő túltette magát rajta, próbált élni, de én még erre sem voltam képes. A mai napig

hiányzik. Hiányzik ahogy néz, ahogy megérint, ahogy csókol. Tudom, hogy így

a legjobb. Sajnálom, hogy akkor nem harcolt. Hogy egyszerűen beletörődött.

De ez már mind a múlt. Barátok vagyunk, és maradunk is. Van, hogy egy barátság

többet ér a szerelmnél. Ez egyre többször van velem így. A szerelem miatt

veszítettem el olyan barátokat, akik nekem fontosak voltak.

A legjobb barátom is fiú, de vele sosem volt ilyen. Egysze majnem ott lyukadtunk ki, hogy

elmondtuk egymásnak az érzelmeinket a másik iránt, de ez abbamaradt. Azóta

ha szüksége van rám, mindig ott vagyok neki. Tudom hogy én is ugyanígy számíthatok

rá, és köszönöm hogy Ő van nekem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.