Dean mégsem olyan jó party ahogy Gracie gondolta. Lassan kifejezetten ijesztő volt a lány számára. Naponta 5x hívta fel. Normális? aligha :D

Szerelem.

A nap aranyló fénye csillan meg a frissen esett hótakarón. Az ég alja vöröslik. Pár kósza felhő úszik. Hajnal lehet. Még autók nem járnak, a friss havon csak egy-két madárlábnyom van csupán. A táj gyönyörű, ám zord hideg. A fákra is fehér kabátot húzott a tél. Csodálatos. Ilyenkor jó kimenni, lassú zenét hallgatni, érezni ahogy a hideg, friss levegő a tüdőbe árad. Sétálni és érezni a telet. Gondolkozni, töprengeni. Egyedül. Ilyenkor mindent máshogy látni. Nem véletlenül ilyenkor jutnak az eszünkbe olyan dolgok, amik mosolyt csalnak az arcunkra.A külvárosi utca lámpafényei lassan kialszanak, az emberek felkelnek. A gyerekek iskolába mennek. Mindenki élvezi az életet. Tél van, az idő gyönyörű.

Csalódás.

    Sötét erdő mélyén van egy tó. Nem nagy, csupán kis tavacska. Messze van mindentől, senki nem látta még. Aki látta, nem mesélhetett már. Méteres hó veszi körül, mint mindent az erőben. A magasabb fékon hosszú jégcsapok. Csak a tó körül. Gyilkos figyelmeztetések. Jég nem borítja. Hogy is boríthatná? Semmi sem merészkedik erre. Réges régen jártak erre emberek. Soha nem derült ki, mi lett velük. A tó, mint valami hatalmas fekete lyuk, elnyeli az élőket. Soha nem láttak még ilyet. Jártak arra bátrak, kíváncsiak, öregek, fiatalok, egyszerű járókelők. Szegények. Egyik téli estén, vihar járta át az országot. Értelmes ember sosem menne ki ilyenkor. Egy öregember azonban kimegy. A szíve hívja, nem az esze. Csak megy, megy, nem tudja merre, ki akar jutni az országból örökre. Nem bírja tovább. Ahogy egyre beljebb megy az erdőbe, a tóra bukkan.

Soha nem látott még eddig ilyet. Megy megy, s egyszer csak meglátja ezt a veszedelmes természeti csodát. A partjától messzire megy, de kíváncsi. Esetleg a pokol vonzza. A parthoz áll, csodálkozik. Hogy lehet ez, hogy nem fagyott be? Forrás talán? Leveszi nehéz táskáját, lehajol. Ki tudja, talán termálvíz. Megérinti a víz sík peremét. A ráncok hosszan úsznak, míg olyannyira elcsendesülnek, hogy nem látni többet. Egyszer csak feláll. Tekintete zavart. Úgy érzi futnia kell. De nem tud. Vonzza a táj. Magához láncolta az érzés, a kíváncsiság. Közeledik a vízhez, elönti őt a félelem. Nem érti mit tesz. Valami irányítja. Lassan sétál, nem sieti el. A pokolba vezető út lassú,fájdalommentes. A cipője a vízhez ér. Lassan sétál bele a sötétfekete vízbe. Fél. Már derékig ér a víz. Borzong. Lassan elnyeli őt teljesen a víz. Halálos ordítás. Már nem látszik más, csak a feje. Kín. Lassan merül a feledésbe, magával ragadja az örök szenvedés pokla. Az érzés kínja kísért. Örökké. Bár már nincs, mégis érződik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.