Hogy próbáljam meg azt, amit nem lehet, hiszen szívemnek nemet mondanom, nem lehet, s szerelem nélkül, nem élhet.

Nem tehetem, hogy megtiltsam neki a működést. Hogy érezzen. Vagy, talán nem is a szívem érez igazán; hanem a lelkem.

Hiszen, a lelkemben biztosan tudom, hogy még van remény, van miben bíznom, nem szabad feladnom.

Olyan dolgokat próbáltunk már ki, amik életünk csúcspontjai voltak, s mind ez élmény. De elváltunk. Ez lett a hatalmas eredmény.

Minden, amit tettem, veled volt, s kitörölnöm lehetetlen. Nem volt olyan dolog az elmúlt években, amit csak úgy feledésbe kellene engednem.

Tudom, hogy van remény, ha csak évek múlva is, és akkor te is bálatod majd, hogy amit ilyen fejjel hittünk mint hamis.

Az érzelmek. Az Útálat, a kín, a fájdalom, és minden amit éreztünk, most csak bonyodalom.

Olyan dolgok, amiket nem értünk igazán, de majd ha eljön az idő, megértjük az élet igazát.

Sokszor mondták, hogy várjunk még, de nekünk egymásból sosem volt elég.

Mégis vége lett, se egy világ megváltozott végleg.

Emlékszel az együtt töltött nyarakra, mikor sétáltunk együtt, ahogy néztük a napot, hogy az ég peremén eltűnt?

Hiába, te is tudod hogy ennek így nem lehet vége, sőt nem is lesz. Próbálkozni mindig lehet, s évek múlva lesz, hogy a kimondot szó kötelez.

Nem kényszerből, csak eszedbe jut majd, mit mondtál, s a felejtés lehetősége, többé fent sem áll.

Tudnod kell, hogy bár nem látszik, szeretlek, és talán nem tudod mit érzek, én tudom, s azt is, hogy valahol mélyen, talán te is ugyanezt érzed (:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.