2010.03.27. 12:40
Innocence
Reggel, ha felkelsz, úgy érzed, minden rendben.
Nem látsz semmit a téli szürkeségben.
Az első, ami eszedbe jut, a tegnap este.
Azt hitted, álom leszm olyan mint egy tündérmese.
Gyünyörű éj, a fények együtt játszanak.
Az érzelmek egymással állnak hadat.
Nem tudod mit érezz, félned kéne talán?
Vagy élned kéne az élet napos oldalán?
Az, hogy veled lehetek, még el sem hiszem.
Úgy érzem magam, mint egy szellem.
Azt hittem, nem lesz olyan akivel boldog leszek,
De már tudom, hogy a legjobb, amikor együtt vagyok veled.
Ám ez mind csak ábránd, hisz te vagy a herceg.
Én egy senki vagyok csupán melletted.
Te önzetlen vagy, bátor, tiszta szívű lélek,
Én egyszerű lány, kit még formál az élet.
Ám te látsz bennem mégis valamit.
Ami téged kíváncsivá tesz és felvidít.
Nem láthatja ezt az egyszerű halandóság.
Ezt nem látja más, ez a gyönyörű ártatlanság.
A lelked megérint, átlát; csak te ismersz.
Én megtennék neked bármit, akármit kérhetsz.
Mégsem várom, hogy valaha is az enyém lehetsz.
A legjobb az lesz, ha mindent szépen elfelejtessz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vagányfilozófus 2010.03.30. 00:31:42
gyönyörű szerelmes versek...
megzenésíteném :)
Hihetetlen szépen írsz az érzelmekről, gratulálok! :)))
lisha* 2010.03.30. 14:49:13
blog teszelo 2010.04.04. 23:39:15
lisha* 2010.04.08. 13:21:56
örülök neki :) köszönöm :)